Piarista

VITORLÁSTÁBOR

Kezdőlap - Tábor - Üdülő - Beszámolók - Képek - Jelentkezés - Visszajelzés - Kapcsolatok


2016-os beszámolók:

 

Koós Gábor (7.a - Vác)

Amikor megérkeztem, még nagyon egyedül éreztem magam, mert tudtam, hogy Vácról én leszek egyedül. De amikor megláttam az egyik Tanár Urat, máris tudtam, hogy minden flottul fog menni. Gyorsan odamentem, és beadtam a jelentkezési lapot. Nem sokkal ezután bementünk, és elfoglaltuk a szállást. A tábor napjai így néztek ki: Gyors reggeliket követően általában egy röpke 1-3/4 órás oktatás volt, ezek után mindig szaladtunk le a vízre. Gyorsan felszereltük a Pico-kat és Laser-eket és már vízen is voltunk. Én egy Picoban voltam egy másik nagyfiúval együtt, örültem, hogy egy tapasztaltabbal lehettem együtt. Olyankor néha megijedtem, amikor ki kellett ülni a hajót. Mindig pontban délben ebédeltünk, de este is kaptunk egy jó nagy adag meleg kaját. Délután egy kis pihenő után vízre szálltunk ismét, este pedig (néha filmnézés után) hulla fáradtan dőltünk be az ágyba. Jövőre is nagyon szeretnék reszt venni egy vitorlástáborban!

 

Angyal Kyra (7.a – Szeged)

Az első napon már nagyon izgatott voltam, habár már sok tábort tudhattam magam mögött. Jó érzés volt együtt vitorlázni a barátnőimmel, akiknek már egész évben meséltem a tábori élményeimről. A legemlékezetesebb pillanat a névnapi ünneplésem volt, de ezen felül nagyon tetszett a vitorlás túra amiben az előző években még nem volt részem, a pingpong és a röplabda. Az is jó volt amikor csak hajóztunk, bár nem volt mindig szél. Nagyon jó volt az oktatás, mindent megértettem. Örültem, hogy sok szabad időt kaptunk. Az számomra kellemetlen volt, hogy a tusolóban nem volt függöny. Remélem lehetőségem lesz jövőre is részt venni ebben a felejthetetlen táborban.

 

Gera Márton (8.a - Szeged)

Aznap reggel, amikor felszálltam a vonatra, még nem sejtettem, hogy a vitorlázás ennyire jó dolog. Jó értelemben véve, nem azt kaptam, amire számítottam. Az utazás napján a szállás elfoglalásán kívül nem sok dologra maradt idő, de rengeteg sportolási lehetőség volt az üdülő udvarán, amelyek közül jó néhányat kipróbáltunk. Az első nap délelőtt elmélettel és evezéssel kezdtünk, délután pedig hiába voltak a vitorlák felhúzva, szél hiányában nem sok izgalomban volt részünk. A következőnap reggelétől azonban minden megváltozott. Egyrészt elkezdődtek a reggeli átmozgatások, másrészt a vitorlázásra is sor került. A harmadik és a negyedik nap volt a legjobb. Olyan erős szél volt, hogy kétszer is borultunk. De én nagyon élveztem a sebességet és a hajó irányítását. Ekkor már semmi kétségem nem volt afelől, hogy a vitorlázás nagyon jó. Az utolsó napon egy túrát tettünk a Zala torkolatához. A folyóra nem mentünk a balesetveszély miatt, de így is nagyon szép és izgalmas volt. Nekem nagyon tetszett a tábor, és ajánlom mindenkinek a vitorlázást, mert nagyszerű élmény!

 

Csapó András (7. a – Szeged)

Első évem a Piárban új lehetőségeket nyitott a nyári programok terén is. Gondoltam, jó lenne valami új sport kipróbálása és innen jött az ötlet, hogy elmegyek a Balatonra vitorlástáborba.  Az esemény előtti héten nagyon izgatott voltam. Az odaút egy átlagos vonatozás volt. Első este fürödtünk egyet a tóban, ami szerintem megállta volna a helyét jéghegy rezervátumként is (hideg volt). A következő reggel az elméleti oktatás után lementünk a partra és megtanultuk felszerelni a hajókat. Szél hiányában is jól szórakoztunk és a hét minden napján csak egyre jobb lett. Az esték labdajátékokkal, felelsz vagy mersszel és filmnézéssel teltek. Az étkezések a hideg reggeli kivételével egy étteremben voltak, ahol finom, meleg ételeket kaptunk. A vitorlázás közben is értek meglepetések, például amikor az egyszemélyes hajón ketten ültünk és akkora szél volt, hogy a hajót ketten alig bírtuk megtartani. Emlékezetes volt az is, amikor éppen a hajó elején próbáltam kiegyensúlyozni a hajót, annyira megdőltünk, hogy én bele is estem a vízbe. Az volt a szerencsém, hogy oda voltam kötve az árbóchoz. Gyorsan elszaladt ez a hét. A hazaút sem volt éppen unalmas. Akkor vált csak igazán izgalmassá, amikor a vonat az egyik állomáson megállt és megtudtuk, hogy előttünk bozóttűz van. Mi nagyon jól éreztük magunkat a vonaton és így egy nappal hosszabb volt a túra. Végül hajnalban értünk haza. Nagyon élveztem a tábort, még új barátokat is szereztem és remélem, hogy jövőre is vitorlázhatok.

 

Nagy Ákos (10.a - Budapest)

Az idei vitorlástábor is jó volt, akárcsak az előző években, bár a széllel sajnos idén is küszködtünk. Voltak vitorlázható délelőttök és délutánok is, tehát aki akart az a legtöbb nap tudott is vitorlázni. Emellett a nap gyönyörűen sütött és a hangulat is rendkívül jó volt a tábor ideje alatt (az általunk épített hintát a parton mindenki előszeretettel használta). Szerintem mindenkinek sikerült elsajátítania a vitorlázás alapjait, a ’tapasztaltabb rókáknak’ pedig továbbfejleszteniük vagy átismételniük vitorlás tudásukat. Mindemellett a laserek kis szélben is haladtak és még kényelmesebbek is voltak, mint a pico-k. Biztosan sokáig emlékezni fogok a szerda délutáni Magyarország-Portugália mérkőzésre és arra a hangulatra, ami a meccsnézés közben volt. Szeretném még kiemelni az ételeket, melyek véleményem szerint sokkal finomabbak voltak, mint az előző években. Összegezve, nekem tettszett ez a vitorlástábor, jövőre is megyek.

 

Lengyel Anna (9.b – Szeged)

A tábor előtt néhány nappal nem sok kedvem volt elindulni, mert azt hittem nem fogom magamat jól érzeni, de végül elmentem. Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy nem sokat vitorláztam ugyanis már az első nap annyira leégett a lábfejem, hogy a negyedik napra már ráállni is csak szenvedéssel és fájdalommal tudtam. Ezalatt az idő alatt rájöttem, hogy milyen jó barátaim vannak, mindenben segítettek, és nem hagytak magamra. Tehát nekik, és persze Zsódi és Angyal tanár úrnak köszönhetem, hogy ennyire jól érezhettem magam a táborban a történtek ellenére. Nagyon finomak voltak az ételek, a szállás is szuper volt. A szabadidő is pont tökéletes volt, mert volt kötött programok, nagyrész nyilván a vitorlázás, de ennek ellenére, ha szerettünk volna menni valahova mindig elengedtek minket. Szóval a tábor szuper volt, reményeim szerint megyek jövőre is!

 

Pfemeter Márton (9.b - Budapest)

Én nagyon jól éreztem magam a vitorlástáborban, bár voltak negatívumok is. Például nem volt szél. Ez kicsit megnehezítette a vitorlázást, bár valahogy így is sikerült a hű társammal, Kiss Ágostonnal, aki ilyen körülmények közt sem adta fel a hajózást, velem együtt. Az viszont az előnye volt ennek a szélcsendnek, hogy a szél reményében bevitorláztunk elég messzire a tó közepe felé. Szerencsére a hét végére feltámadt a szél és lehetett valami érdemit hajózni. De hát így van ez, tavaly nekünk volt nagyon jó szelünk, és az utánunk levőknek nem volt, most meg fordítva történt. Lehet, hogy szél az nem volt, de napsütés annál inkább, és én még kifejezetten fehér bőrű is vagyok, ezért elég jól leégtem. Bár így, hogy nem volt szél, de napsütés az igen, elég sokat lehetett fürdeni, strandolni, ami azért jó volt. A szolgáltatásai a tábornak, mint tavaly, teljesen jók, kifogásolhatatlanok voltak. Az étel, a szállás az nagyon jó volt, pontosan, mint egy évvel ez előtt. Idén még több jó barátom jöhetett el, mint tavaly, bár még így se fért be sajnos mindenki. Ha viszont optimisták akarunk lenni, így rengeteg új embert ismerhettem meg. Nagyon jó érzés volt nem a legkisebbnek lenni, és nézni ahogy Zsódi tanár úr megbarátkozik az újoncokkal. Idén a Veronika is hajózott, méghozzá a vitorláival, ha jól emlékszem. A hét minden napján bevittük a motoros csónakot is, amivel lehetett menni szél nélkül is. Ugye akkor voltak az Európa Bajnokság csoport mérkőzései, amiket a tanárok jóvoltából élőben nézhettünk! Sajnos végül nem mi nyertünk, de itt volt szerencsém megnézni ahogy a magyar válogatott a legtöbb gólt lövi az EB győztes portugáloknak. Összességeben ahogy azt az elején írtam, nagyon jól éreztem magam.

 

 

 

2015-ös beszámolók:

 

Sebők Hunor 7.b

Nekem nagyon tetszet a vitorlástábor, a szállás is nagyon rendezett és tiszta volt. Valószínűleg nem olyan régen lett felújítva. Az ágyak nagyon kényelmesek voltak, és tetszett, hogy mindenkinek volt szinte egy széke és egy közös asztal. Nagyon jó ötletnek tartom a naposokat és azt, hogy a naposok veszik meg a reggelit. Az oktatás kifejezetten jó volt, megismerkedhettünk a laser pico részei elég részletesen. Elég közelről megtapasztalhattuk a bumm álomba ringató erejét perdüléskor. Sok segítséget nyújtott a két tanárunk Márialigeti tanár úr és Zsódi tanár úr. E két jófej tanár segítségére ott volt 2 végzett diák Bence és Tamás. Egész jó időd fogtunk ki, mivel csak egy nap volt amelyen nem mentünk ki a partra, de ez a nap sem telt unatkozva haszontalanul, mert ez a nap elméleti oktatással és röplabdával telt el. Megismerkedhettünk a csomózás rejtelmeivel, a szorító nyolcas és a bikacsomó erejével. A szélirányok nagyon fontosak, ezt megtapasztaltuk. Nagyon nagy élmény amikor bedől a hajó és szó szerint siklasz a vízen negyed szélben, fél szélben. A bevitorlázható terület elég nagy volt és nagyon jól vitorlázható. Nekem így összefoglalva is nagy élmény volt és szeretnék jövőre is menni. Remélem, hogy hasonlóan jó lesz a társaság és a tanárok. Véleményem szerint ez a tábor 10/10.

 

 

Nagy Ákos 8.a

Az idei vitorlástábor még jobb volt, mint az előző. Annak ellenére, hogy jelentős szél, csak a tábor első és utolsó napján mutatkozott. Tehát hétfőn és pénteken. Azonban a többi nap is lehetett vitorlázni, csak kevesebb szélben és lassabban. Ha nem vitorláztunk, akkor meg fürödtünk röplabdáztunk vagy ping-pongoztunk. Az eddigi gyarkorlattól eltérve idén az ebédet és a vacsorát is étteremben kaptuk (a reggelit nem, ezt a naposok készítették el). Szerintem jó ötlet volt, mert így kevesebbet kellett az étkezések készítésével, illetve előkészítésével foglalkozni, tehát több idő maradt a vitorlázásra és az egyéb programokra. A vitorlásokat is "frissítette" Zsódi tanár úr. Az egyik pico új kormányt kapott, egy másik meg fock vitorla varrást. Megtapasztaltam, hogy a laserek mennyivel gyorsabbak a picoknál (eddig is tudtam, de ha te kormányzol, az egészen más érzés). Kevés szélben is egész jól mentek, nagy szélben pedig még jobban. Sajnos ebből a hajóosztályból csak négy van. Második turnus révén abban az élményben is részesültünk, hogy élőben nézhettük a partról a Kékszalagot egy jó kis grillezés keretében. Összegezve az idei tábor jól sikerült. Remélem jövőre is lesz. Bíztatok mindenkit, hogy jöjjön el!

 

 

2014-es beszámolók:

 

Csősz Emese (11.b - Patrona)

Piaristák vs. Patronások! Első vitorlástáboromat nagyon kíváncsian izgalommal vártam. Hogy hogyan fognak viselkedni a srácok, hogy mennyire fog menni a vitorlázás, és hogy egyáltalán ez egy jó tábor lesz-e. Aztán négy osztálytársammal karöltve megérkeztünk vasárnap este. Mi voltunk az első érkezők, így elfoglaltuk kiérdemelt helyeinket és felfedeztük újdonsült otthonunkat, ami nagyon szépnek és otthonosnak bizonyult. Szép lassan mindenki megérkezett és elkezdődhetett a TÁBOR. Mindennapi vitorlázásból állt (nem meglepően), akár tűzött a Nap, akár felhő borította az eget ugyanolyan izgalmas és szuper volt. Pihenőként mindennap a közeli partmenti étteremben ebédeltünk, amiben Zsódi tanár úr nagyon kikérte véleményünket! Ezért külön köszönet neki, hogy a fiúkhoz képest kissé finnyásabb lányok igényeit is meghallgatta. Az első vitorlás napomon kissé bizarrnak tűnt az a sok fölöslegesnek látszó kötél, az a sok alkatrész azokban a kis hajókban, de ezeket szerencsére a fiúk nagy lelkesedéssel magyarázták nekünk, hozzá nem értőknek! Az utolsó napokra már annyira belejöttünk, hogy mi magunk raktuk össze, és szedtük szét a hajókat, és mi is kormányozhattunk. Végül is a fiúknak semmi dolguk nem maradt. A vitorlázások után délután együtt csapatmunkában készítettük el a finomabbnál finomabb vacsikat, amíg a fiúk megérdemelt pihenésként a fociVB-t kísérhették figyelemmel. Vacsi után az aktuális "naposok", vagyis akik jelentkeztek a feladatra, azok mosogattak és raktak rendet utánunk. Az estéink mindig máshogy alakultak vagy beszélgetős "ismerjük meg jobban egymást" dumcsizós estével, vagy hatalmas kártya és "Ki nevet a végén?" csatákkal, vagy ismét VB nézéssel, esetleg a sétálós kedvűek a Balaton parton üthették el az időt. Egy szó mint száz: én nagyon jól éreztem magam. Csak jó tapasztalatom van erről a táborról és úgy gondolom jövőre is ott a helyem, ha lesz rá lehetőség. Ezt a tábort mindenkinek csak ajánlani tudom!

 

Kádár Barnabás (7.a)

Nagyon vártam a tábort és az egész napos vitorlázást. A tábor előtt már szerencsére volt alkalmunk belekóstolni a vitorlázásba, néhány alkalommal péntekenként kimentünk a Kopaszi-gátra. Egyénileg kellett leutazni, a többség vonattal ment, de néhányan összeszerveződtünk, közöttük én is, és autóval mentünk le Balatonberénybe. Másfél órával utánunk megérkeztek a többiek is. És miután lepakolták a cuccaikat, levittük a hajókat a vízparti telken kialakított tárolóba, elfoglaltuk a szobákat és vacsoráztunk. Horváth Richárd tanár úr főzött vasárnap kivételével minden este. Mindennap ki lettek jelölve a félnaposok, ők mosogattak este, majd a következő nap reggel is Vacsora után minden nap megnéztünk egy vb-meccset vagy néha filmet. Kétszer, az esős-viharos időjárás miatt napközben is néztünk filmeket. Másnap reggeli után rögtön lementünk a partra. Beosztották a hajókat, kiosztották a mentőmellényeket, és vízre raktuk a hajókat is. Első nap szerencsére jó szelünk volt. A vitorlázás fáradalmait a Paprika Csárdában elfogyasztott ebéd után pihenhettük ki, majd délután ismét vitorláztunk, igaz, már kissé alábbhagyott a szél. Kedden sokáig alhattunk, mert éjszaka esett az eső, és még reggel is csepergett. Ezért vitorlázás helyett a vitorlázásról és vitorlásversenyekről szóló kiselőadásokat, videókat és filmeket néztünk. Délután kimentünk a tóra, bár nem volt sok szél. Szerdán pedig még kevesebb szél volt, ha egyáltalán volt, úgyhogy hajóhúzás, evezés és egymás hajóinak megcsáklyázása folyt. Néha ugyan megjött a szél, amikor a parton voltunk, de amikor beértünk, abban a pillanatban elállt. Csütörtökre azonban „szél kele most, mint versenyé kél”: támadt egy kis szél. Aznap főképp versenyeztünk, futamokat rendeztünk, mivel a tábor célja egy augusztusi versenyen való részvétel, arra történő felkészülés volt. Pénteken erős szél volt, délelőtt épp akkor változtatták másodfokúra a viharjelzést, amikor az összes hajót vízre tettük, de mire kihoztuk, csak tíz percet kellett várni, hogy újból elsőfokú legyen. Ez a nap volt a legizgalmasabb, a versenyeken sokat kellett taktikázni az indulásnál és a bóják bevételénél is. Délután másodfokú viharjelzés lett, úgyhogy ebéd után a hangárban filmet néztünk vagy sportoltunk az udvaron. Vacsora után nagyjából összepakoltunk. Másnap reggel befejeztük a pakolást, a vonatosok elmentek, aztán értünk is jöttek. Nagyon tetszett a tábor, remélem, jól szerepelünk a versenyen és jövőre is átmegyek az elméleti vizsgán.

 

Nagy Ákos (7.a)

Az első vitorlástáborom nagyon jól telt. Miközben kezdő szinten megtanultam vitorlázni, annyi arcát ismertem meg a Balatonnak, mint még soha. A vitorlázások általában jó hangulatban teltek. Volt nagyon szeles napunk és kevésbé szeles is. Az az idő, ami nem vitorlázással telt, az is kellemes volt. A tábor ideje alatt finom és elegendő mennyiségű ételt kaptunk. Ebéd után mindig volt 1-2 óra pihenő (amit nekem nagyon tetszett). Délután pedig ismét vitorláztunk. A délutáni vitorlázás után szintén "szabad foglalkozás" volt vacsoráig. Vacsora után pedig filmet vagy meccset néztünk. Ha ehhez nem volt valakinek kedve akkor az szabadon tevékenykedhetett lefekvésig.

 

Forián-Szabó Máté (7.b)

Nekem ez volt életem első piarista vitorlástábora, igaz hogy már nem volt teljesen idegen számomra a vitorlázás. A tábor előtt már többször kimentünk a Kopaszi-gátra, hogy felelevenítsük a vitorlás emlékeinket. Nagy izgalommal vártam a tábor kezdetét. A táborba egyéni lejutás volt, de a többség vonattal jutott Balatonberénybe. Az érkezés után lepakoltuk a cuccainkat és nekiláttunk levinni a hajókat a partra. Miután levittük a hajókat elfoglaltuk a szobákat. Összesen két szoba volt az egyiket a 7.-8. osztályosok foglalták el míg a másik szobában a 9-10.-esek foglaltak helyet. A vacsorák után minden nap megnéztünk egy filmet vagy foci-vb egyik mérkőzését. A meccs vagy filmnézés után következett az esti ima. Hétfőn a reggeli után máris indultunk a partra. Itt beosztották a hajókat és megtudtuk, hogy az idei tábor fő célja, hogy sikeresen részt vegyünk egy augusztusi vitorlásversenyen. Szerencsére az első napon kitűnő vitorlás szél volt. Így aztán jól kifáradva indultunk a közeli vendéglőbe, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Délután már alábbhagyott a szél de még mindig jól lehetett haladni. A második napon sokáig aludhattunk mivel kiderült, hogy éjszaka esett az eső így délelőtt nem is ültünk a hajókban. Ehelyett a vitorlázásról szóló érdekes kiselőadásokat és filmeket néztünk meg. Délután már kimentünk a vízre de sajnos nem volt túl erős a szél. Másnap, szerdán szinte egyáltalán nem volt szél, így próbáltuk valahogy elindítani a hajókat, de végül az történt, hogy az egyik kilencedikes diák beugrott a vízbe és a hajókat egymás után kötve húzta őket a tóban. A harmadik nap végre megjött a szél és elkezdhettünk igazán vitorlázni. Ez főleg versenyekből állt, hogy az augusztusi versenyre minden tiszta legyen. A pénteki nap volt a legjobb, amit főleg a szél határozott meg, ami néha akár ijedelmet is okozott. Ezen a napon voltak a legizgalmasabb versenyek, mivel itt kellett igazán taktikázni. Délutánra viszont beállt a másodfokú viharjelzés ezért nem mehettünk ki a vízre. Szombatra már csak a pakolás maradt hátra. A vonatút kicsit hosszúra kerekedett mivel a vonatunk háromnegyed-órát késett. Nekem nagyon tetszett az idei vitorlástábor, és remélem jövőre is sikeresen teljesítem az elméleti vizsgát.

 

Őri Gergely (9.b)

Idén másodszor voltam a vitorlástáborban (először két éve). Rögtön a Te Deum utáni délutánon vonatoztunk le Balatonberénybe a tábor helyszínére. Az első este miután elfoglaltuk a felújított szállást, felosztottuk a szobákat, matracokat, levittük a hajókat a víz melletti telekre. Másnap délelőtt a mentőmellények kiosztása után vízre szálltunk és szerencsére jó szélben frissíthettük fel az előző tábor óta homályba került gyakorlati ismereteket. Idén bevittük a Veronika nevű nagyobb vitorlást is, így kevesebbet kellett a pontonon üldögélni… A táborban nagyjából végig nagyon jó szelünk volt, és bár a nap nem igazán sütött, csak egy délelőtt és egy délután telt el eső miatt vitorlázás nélkül. Ezek az időszakok sem teltek el hasztalanul: edzőnk, Gáthy Gergő előadásait hallgattuk a vitorlázás különféle műfajairól, híresebb versenyeiről, illetve a vitorlázáshoz kapcsolódó filmeket néztünk. Bár, mint említettem, végig jó szelünk volt, idén is sorkerült Tomcsányi Marci hajóhúzására, mely során 7 Pico-t húzott el úszva egy szélcsendes délutánon. Horváth Richárd tanár úr esténként meleg vacsorát készített, melyek közül legjobban talán a grillkolbászok sikerültek. Természetesen az étkezések utáni mosogatások sem maradtak el. Minden nap könyörtelenül ki lettek jelölve a „félnaposok”…

 

Juhász András (7.b)

A balatonberényi nyári vitorlás tábor számomra felejthetetlen élményt nyújtott. Délelőtt általában érdekes oktatáson vettünk részt, majd a gyakorlat szinte a napok teljes részét kitették. De ne vágjunk bele a közepébe, kezdjük az elején. Az évzárót követően néhány órával indultunk vonattal a tábor helyszínére. Az utazás, noha egyénileg zajlott le, ennek ellenére mindenki, aki csak vonattal ment a táborba, az egy kocsiban utazott. Megérkezésünkkor hajókat pakoltunk, utána ízletes vacsora várt ránk. Első nap reggeli, valamint oktatás után megkezdtük a várva várt vitorlázást. Ekkor volt talán a táborban a legnagyobb szél. Este finom vacsora és a szabad játékok után aludni tértünk, mivel másnap újra korai kelés várt ránk. A következő nap mindenki sajnálatára nem volt jelentős szél. Harmadnapra ez azzal is fokozódott, hogy az eső is elkezdett esni. A délelőtti vitorlázást egy témához kapcsolódó filmmel pótoltuk. Délutánra az eső szerencsére elállt, és talán a Nap is ránk mosolygott egy kicsit. Negyedik napon továbbra sem volt nagy szél, de egyszer-egyszer elkapták a vitorlát kisebb-nagyobb széllökések, melyek mindig jó összmunkát igényeltek mind a kormányostól, mind az elől lévő embertől. Az ötödik napon a mi szerencsénkre megjött a szél. Csakhogy ez a másik végletbe csapott át, mert néha másodfokú viharjelzést adtak le a Balaton több részére. Ilyenkor a kisebb hajóknak el kell hagyniuk a vizet. Azonban a tavon egyetlen hely volt ahol bent lehetett maradni: az nem más, mint Balatonberény. A napok folyamán versenyeket rendeztünk, melyben azokat a körülményeket idéztük elő, melyeket várhatunk egy rendes versenyen. A vitorlástábort nagyon élveztem és remélem, hogy a következő évben is részt vehetek rajta.

 

2013-as beszámolók:

 

Velkey Vince (7.a)

Nagy izgalommal indultam neki a tábornak, gondoltam nagy kaland lesz és igazam lett. A végére rengeteg sok élménnyel és új barátokkal gazdagodtam. Kora délután a résztvevők nagy része a Déli-pályaudvarnál gyülekezett, némelyikük társalogva, mások az arckifejezések alapján, komolyak voltak egy vakációhoz képest. Gyorsan felszálltunk a vonatra és elindultunk Berénybe. Balatonnál a vonat minden bokornál megállt, ezt nagyon untam, de legalább látvány gyönyörű volt. Megérkezés után, a megállótól pár száz méterre volt a tábor. Zsódi Tanár Úr ott várt ránk a kész vacsorával, plusz néhány öregdiákkal. Minden este filmmel végződött, általában jó filmeket játszottak le nekünk. Úgy szintén minden reggel futással kezdődött ez által felfrissültem, de magamtól nem kelnék fel ilyen mozgásra. Ezután a kezdők, köztük én is fel-és leszereltük a vitorlásokat, ezt követte az evező verseny. Ekkorra már nagyon vártuk az ebédet, nem volt rossz, de mennyiség minimálisan szintet épphogy meghaladta. Délutánonként pihenő volt, és még az nap délután kiderült, jobb vagyok orrvitorla kezelőnek, mint kormányosnak. A következő napok menete ugyanez volt, de azért kiemelnék néhány fontos eseményt. Volt az úgynevezett ponton, amit mindig ki kellet vinni a tó közepére, hogy onnan oktasson a tanár, vagy éppen azon bohóckodjunk. Azon a héten, szerdán egyáltalán nem volt szél, és egy vízilabdázós srác úgy döntött, hogy vitorlásokat fog úszva húzni, nyolcat el is vontatott. Csütörtökön előző nap délutánjáról maradt szélben vitorláztunk. A kis hajók megdőltek, a hullámok pedig dobáltak minket, és víz az arcunkba fröcskölődött, csodálatos élményt nyújtott nekem. Én a társammal dicsekedtünk, hogy mi egyszer se borultunk fel, ámbár amikor a csere következett a kormányos nagyot rántott a lapáton, engem pedig fejen csapot a BUM és a vízbe zuhantam, a vitorla alól alig tudtam kimászni, de mindennek ellenére tetszett az egész szituáció. Utolsó nap elbúcsúztunk a vitorlásoktól és Zsódi Tanár Úrtól és mindenki mástól (az öregdiákok által elkészített vacsorák finomak voltak és nagyon élveztem a viharban való fürdést).

 

Soltész Miklós (9.a)

Mint minden évben ebben is Zsódi Viktor Sch.P. szervezésével indult a vitorlástábor. A tábor helyszíne Balatonberény volt. Ez a Balaton parti város négy óra vonattal, de megéri szenvedni a vonaton. Én és pár osztálytársam harmadik éve vettünk részt a táborban. Ez az a nyári tábor, amelyet soha nem hagynék ki. A tábor lényege hogy a kezdők elsajátítsák a vitorlázás alapjait a nagyobbaknak pedig hogy gyakorolhassák ezt a tudást. A tábor alapvetően hibátlan, csupán annyi hibája van hogy az időjárástól függ. Az idei tábor tökéletes volt ugyanis a kis széltől kezdve a kisebb viharig minden volt. A tábor felépítése nagyon egyszerű. Délelőtt elméleti oktatás a hangárban vagy a vízen. Ezt egy fenséges ebéd követi a Kukorica Csárdában majd a délutáni pihenő után késő délutánig a vízen vagyunk. A vitorlás oktatónk Turóczi Gábor aki az ős idők óta oktatja fiatalokat vitorlázni. A táborban egyéb tevékenységekre is van lehetőség például a szabadidőben ping-pong, röpi, filmnézés. Csak ajánlani tudom a tábort mindenkinek.

 

Réka Füles(10.a - Patrona)

Már hagyománya van a piarista vitorlás tábornak, de én most voltam először ebben a táborban, bár ez nem meglepő, hiszen ez volt az első vitorlás tábor, amelyben patrónások is részt vettek. Az első nap eléggé izgultam, ugyanis fogalmam sem volt a vitorlázásról és mikor az elméleti órán  részt vettünk,ez a problémám egyre csak növekedett a hajó részei és a szakszavak hallatán.

.Úgy éreztem , mintha egy titkos társaságba kerültem volna ,akik  kódolt nyelvet beszélnek, amit dekódolnom kell valahogy. A többieknek rengetegszer kellett ismételniük miattam a tanultakat, pedig ők már réges-régen tudták, ennek ellenére kedvesen és segítőkészen mondták el, ahányszor csak kértem. Azt hittem az első nap ebből fog állni, mivel kint mintha dézsából öntötték volna, de szerencsénkre délután mégis ki tudtunk menni a vízre egy-egy Pico-val. Bár nekem és a barátnőmnek csak evezés jutott aznap, de én azt is élveztem.

Mikor vízre eresztettük a piconkat buzgón tűrtük föl a nadrágunkat a térdünkig, de mint később rájöttünk, fölösleges volt, hiszen a Balaton azon része derékig ért nekünk. A következő napokban elég viharos volt az idő, de még ez sem tudta elmosni az első vitorlázás élményét. Mikor manschaftnak beülhettem az egyik picoba, kerek szemekkel néztem a kormányosra, ugyanis bentről egész más értelmet nyertek a titkos kódok.

Profi kormányosom volt, röviden közölte a dolgomat és indultunk is. Nem volt sok idő gondolkodásra, jó szelünk volt... Izgatottan szorongattam a grosschottot két fordulás között, miközben vártam a kormányos jelzését, hogy irányt váltsunk. Az az érzés semmihez se fogható, mikor a szél belekap a vitorlákba? a hajó sebesen siklik? a hullámok be-becsapdosnak. Ilyen volt az első vitorlázásom.

Mindent  megörökítettek  egy kamerával, hogy este kielemezhessék a hibáinkat. Azt hiszem, nem kell szavakba öntenem , milyen meglepetés volt látni magam a nagy fehér vásznon, miközben a hajót fordítjuk vissza a kormányossal egy borulás után.

A többi napon a Balaton nyugodtabb volt. Ez alatt az idő alatt megtanultam sakkozni és kártyáztunk is. Nagyon jól éreztem magam. Nem is kívánhattam volna jobb tábort.

 

2012-es beszámoló:

 

Martinovich Kristóf (7.b)

Ez volt az első vitorlástáborom, ami nagyon jól sikerült! Ez előtt csak pár alkalommal vitorláztam, akkor is nagy hajókkal. A tábor végére egész jól meg lehetett tanulni vitorlázni! Első nap a vonatos különítmény csak hosszú vonatozás után ért oda. Zsódi Tanár Úr elmondta a tudnivalókat, majd beosztottuk a szobákat. A napok szörnyű "egyhangúságban" teltek.  A kelés után (ami nem volt korán) reggeli torna következett double G-vel, ami nagyon jó volt. Utána fél órás bőséges reggeli, majd indult a vitorlázás. Ez ebédig tartott. Ebéd után (amit egy parti étteremben fogyasztottunk) kezdődött a csendes pihenő. Ekkor játszottunk, de a boltba is el lehetett menni, vásárolni. A pihenő után folytatódott a vitorlázás. Este vacsoráztunk. Egy nap kivételével, minden este néztük az EB-t, vagy filmet néztünk. A táborban Laser Pico-kal, Laser-ekkel és egy kalózzal hajóztunk. Első alkalommal a kezdőknek kettesével kellett megkerülni egy bóját Pico-kal, amiken csak kormánylapát volt. Felváltva eveztünk és kormányoztunk, hogy megérezzük, hogyan kell irányítani a hajót. Másodszorra egy haladó mellé ültünk be a felszerelt vitorlásba, és két bóját kerülgetve félszeleztünk. Megmutatták, hogyan kell irányítani, majd cseréltünk. Pár kört mentem haladóval, azután beültettek mellém egy kezdőt, akinek nagyjából sikerült átadnom friss tudásomat. A szél gyenge volt az első napokban, így könnyen meg lehetett tanulni vitorlázni. Utolsó két nap viszont felerősödött. Ezt nagyon élveztük, mert már elég jól irányítottuk a vitorlásokat. Legutolsó vitorlás napon pár 7.-es osztálytársammal Laser-ezhettünk, amivel addig csak a nagyok mentek, mert azok egyszemélyes hajók és nagyobb tudást igényelnek. Remélem jövőre is sikerül jól megírnom a vitorlás írásbelit és mehetek a táborba!    

 

2011-es beszámolók:

 

Telek Tamás (8.b)

Vasárnap délután érkeztünk a táborba. Mindenki elfoglalta a helyét, berendezkedett. Este gyülekező volt a hangárban. Bemutatkoztunk egymásnak, majd elmeséltük, hogy volt-e már vitorlázásban részünk. Ezután Turóczi Gábor az oktató elmondta, hogy milyen hajókkal fogunk menni, hogy miket kell tudni a vitorlázásról. Legelőször megtanultuk föl majd leszerelni a hajókat majd ezt követően a kezdők elmentek árboc nélkül evezni, a haladók pedig kifutottak. De egyszerre nem fért el mindenki a picokban ezért egy nagyhajón is és a parton is voltak. Időnként a motorcsónakban hoztak váltást. Egy óra körül kiszedtük a hajókat és elmentünk ebédelni. Ez után egy kis csendes pihenő volt, ami alatt lehetett ping-pongozni, röplabdázni, majd a végén a hangárban egy kis elméleteti oktatás volt, amit már értettünk is. Ezek után visszamentünk hajózni. Estére sokan megtudták,hogy miért bumm a bumm. A nap végén elraktuk a hajóinkat, majd megvacsoráztunk és ismét a hangárban gyülekeztünk. Ekkor elmondták kinek, hogy ment a vitorlázás mik voltak a leggyakoribb hibák. Utána filmnézés volt, de el is lehetett menni aludni. Ez majdnem minden nap így volt, de körülményekhez igazodnunk kellett, így volt például az időjárás. Ha nem fúj a szél akkor nem lehet vitorlázni, ezért ilyenkor elméletet tanultunk. A balatoni kikötőket is sorra megnéztük, mindegyiknek saját érdekességét. Volt egy vízi stég amit bevittek jó messzire és lehorgonyozták. A rajtalévők egymást lökdösték a vízbe illetve néha pedig innen cserélték a hajózókat. vitorlázott igazán: borulás nélkül a vitorlázás nem is vitorlázás. Az egyik nap jó erős szél volt, napsütés nélkül: vitorlázó idő. Bátran mentünk a vízbe, de voltak akik még be se szálltak a hajóba, de már beborultak. A vízen izgalmas harcot vívtunk a hajóval, sokan be is borultak. Ekkor jött a motorcsónak segített visszaállítani a hajót, majd mehettünk tovább. Amikor kijöttünk mindenki mesélte, hogyan borult be, vagy hogyan sikerült ezt elkerülnie. Szerintem aki nem borult az nem is igazán vitorlázott.

 

Binner András (9.b)
Elérkezett a július, és vele a balatonberényi vitorlástábor. Voltak, akik a leutazást egyénileg oldották meg: kocsival érkeztek. Voltak, akik a közös vonatos csoporthoz csatlakoztak.  Részemről odafelé kocsival, visszafelé pedig vonattal utaztam. Bár azt is egyénileg, mivel a csoport indulása után derült ki, hogy mégis vonatoznom kell. Az első napon még nem vitorláztunk, csak elméleti oktatás volt. Később, ha esett (és ez többször is előfordult a héten), tovább gyarapítottuk elméleti ismereteinket. Naponta kijártunk vitorlázni, amikor alkalmas volt az idő. A magamfajta kezdők ugyan nem jeleskedtek feltétlenül, de aránylag hamar belejött mindenki a vitorlázásba. Kevés borulás volt, bár ennek talán az is lehetett az oka, hogy szeles időben sem bővelkedtünk. A szél "úgy tűnik"  csak esővel kombinálva volt hajlandó fújni is. Így aztán a gyengécske szélben alkalmunk volt a vitorlázás alapjait biztonságosan elsajátítani. Én főleg csak manshaft-kodtam. A kormányzásra tett kísérleteim a szél irányának kis alkalmazkodókészsége miatt kudarcba fulladtak. Emlékezetes maradt a vacsorakészítés, pláne a mosogatás. Na és a reggeli torna is. A közös esti filmnézések alkalmával megtekinthettünk néhány mély értelmű, komoly szellemi táplálékot tartalmazó alkotást, de később áttértünk a főképp szórakoztató jellegűekre. A vetítésekre az egyébként elméleti oktatások helyszínéül is szolgáló hangárban került sor. Ja, és a híresztelésekkel ellentétben egyiken sem aludtam.

A vitorlázások alkalmával rendszeresen voltunk a nagyhajókon, a Veronikán és a valamivel kisebb Klárán is. Itt a vezetők, segédvezetők vezényletével vitorláztunk, többnyire ugyanazon a pályán, mint a többiek. Ám Zsódi tanár úr például egyszer az északi partra is átvitorlázott. Emlékezetes volt még az a pár alkalom, amikor a vízirendőrség kint volt ellenőrizni, és roppant alapos munkát végeztek. Remélem, jövőre is lesz vitorlástábor.

 

Parászka Levente (8.a)

Hát hogy is kezdjem? Hol volt, hol nem volt? ez így nem lesz jó. Amikor megérkeztünk a legtöbben csak néztünk egymásra, mert nem ismertük egymást. A legtöbben pingpongoztak (már akinek jutott ütő és hely az asztaloknál). Akiknek mindez nem adatott meg, az hintázott vagy ismerkedett a többiekkel. Az első nap a szobakiosztással indult, utána következett a vacsora, majd egy vasárnapi szentmisével folytatódott. A nap egy filmmel és egy közös esti imával zárult. Másnap, a számomra korai hét órai ébresztő után, a közelinek nem tűnő mezőig futottunk. Ezek után mindenki lihegve (a naposokat kivéve, mert ők végezték a konyhai munkákat reggelinél és a vacsoránál is) leült a vasárnap elfoglalt helyére. Majd a reggeli ima után nekiálltunk elfogyasztani az elénk tálaltakat. Kilenc órakor a "hangárban" gyűltünk össze (a többi napon is mindig ott gyülekeztünk reggeli után, és itt néztük az esti filmet). Elméleti oktatás után elmentünk egy órára ebédelni a Kukorica Csárda nevű étterembe. Ezek után mindenki kikapta a mentőmellényét és megtanultuk az alapvető csomók kötését. Egy óra csendes pihenő következett. Azután következett az "érdemi munka": a parton megtanultuk a hajó részeit, össze is kellett raknunk, vízre-készre kellett előkészíteni. Ezek után "Irány a Balaton!". A haladók párokba álltak és kimentek Pico-ikkal a vízre. A többi nap hasonlóan telt el azzal a kivétellel, hogy már mi is kimentünk a nyílt vízre és egymás ellen versenyeztünk. Ezek mellett még minden szabadidőnkben a BANG nevű vadnyugaton játszódó kártyajátékot játszottuk. Mivel eddig azt írtam le mivel teltek el napjaink, most rátérnék személyes élményeimre. Nem csak vitorlázni tanultam meg. Megtanultam még csomókat kötni; a szelek nevét a vízen, és, hogy ezt hogy használhatjuk ki; borult hajót felállítani (személyes élmény miatt); és pingpongozni. Ezeken kívül sok más fiút is megismertem. Mehettem kétszer is nagy hajón. Egyszer a Veronikán, majd rá egy napra a Klára nevű hajón is. A tábor után a családi nyaralás alatt a különböző időjárási viszonyokról a tábor élményi elevenedtek fel bennem. Lelkesen magyaráztam szeretteimnek és örömmel emlékeztem vissza. Eljátszottam a gondolattal, mit tennék, ha éppen vízen lennék és vitorláznék? Ennyi vidám emlékem jutott az eszembe, míg ezt a szöveget írtam, de máskor biztos más élményeim is elevenednek fel, csak vissza kell gondolnom arra a nyári hétre.

 

Bendes Máté (10.a)
Végre újra eljött a vitorlástábor kezdete, már nagyon vártam. A szokásosan hosszú, több mint négy órás vonatút sajnos ez alkalommal sem tartott kevesebb ideig, kicsit unalmas volt, de megérte végigszenvedni!Először elméletben magyarázták el nekünk az oktatók a hajózás lényegét, és nagyon örültem, hogy viszonylag gyorsan sikerült felelevenítenem a tavaly tanultakat. Azok, akik most jöttek vitorlázni először, a már szokásos vitorla nélküli evezős módszerrel próbálhatták ki a kormánylapát működését, és így kellett ráérezniük a hajó irányítására. Idén szerintem ez sokkal jobban elhúzódott, talán azért is, mert volt egy-két páros, akik nem tudták, hogy melyik bójáig kell elevezniük illetve kormányozniuk. Ezalatt a haladók a gyakorlati tapasztalataikat próbálhatták meg a tavaly elért szintre visszahozni, hogy másnap már tovább fejlődhessenek. Ezek után a tábornak még az elején egy hajóba egy haladó és egy kezdő került. Először a haladók kormányoztak, hogy a kezdők elsajátíthassák az első vitorla kezelését és a vitorlás kiegyensúlyozását. Ezeket gyorsan megtanulták, ekkor ők vették át a kormányos szerepét. Az én párom nagyon hamar át akarta venni a kormányt, nagyon lelkes volt, én pedig azt tanácsoltam, hogy inkább várjuk meg az oktatók parancsát a cserére. Meg is vártuk, ekkor egyből helyet is cseréltünk. A kormánnyal a kezében azonban már nem volt annyira lelkes az első kanyar után, amivel (ha jól emlékszem) körülbelül 360 fokot írtunk le, és közben egy nagy bummot hallottam, és láttam, hogy a párom nem a kormányt fogja, hanem a fejét. Pedig a kanyar előtt még figyelmeztettem is hogy hajoljon majd le, de szerintem a többi dologra próbált koncentrálni, és ezt az apróságot pedig elfelejtette. Ezek után kicsit megijedt és elhagyta a lelkesedése, de később legalább nem követte el többször ugyanazt a hibát, és lassan  megtanult kormányozni. Örültem, hogy idén változatos volt az időjárásunk, voltak melegebb napok is, több napsütéssel és sajnos kevesebb széllel, de voltak szelesebb napok is. A legszelesebb napon nekem egyedül kellett kihajóznom egy Laserrel, és eléggé megijedtem, mert éreztem, hogy borulni fogok. Az elején voltak ugyan necces pillanataim, de szerencsére nem estem ki a hajóból és fel sem borultam. Később azonban, amikor kiértem a pályára, az egyik bójához közel kormányoztam és a kanyarodáskor véletlenül kiengedtem a kezemből a vitorla kötelét, így az belelógott a vízbe és beleakadt a bójába. Ezzel egy kicsit lelassultam és fordultam, a szél belekapott a vitorlába és a hajó felborult. Ezek után örültem, amikor kijutottam a partra, mert tiszta víz voltam és nagyon fáztam. "Megnyugodtam" amikor megtudtam hogy nem csak én borultam be, hanem az összes Laseres. Ebben a táborban kipróbálhattam az egyszemélyes Lasert is, amitől először egy kicsit megijedtem, de később nagyon megtetszett. Szerintem egyedül az benne a rossz, hogy nincs társasága az embernek. Idén többször is felkerültem a Veronikára, és nagyon jó volt, hogy sokat kormányozhattam. Már nagyon várom a következő vitorlástábort, illetve túrát, mert Zsódi Tanár Úr beszerez néhány nagyobb hajót, és a szokásos vitorlástábor mellett meg lesz szervezve egy vitorlástúra is, amelyre azok jelentkezhetnek, akik részt vettek már egy korábbi vitorlás táborban, tehát már van gyakorlatuk.

 

Szerencsés András (9.b)

Tudod, hogy kell kreuzolni? Vagy szélcsendben vitorlázni? Mi az a bum? Milyen a jó mannschaft?
Majdnem 25 piarista diák ezekre a kérdésekre kereste a választ a Balaton déli partján, Balatonberényben Zsódi tanár úr és Gáthy Gergő segítségével. 6 Pico és néhány Laser alkotta a flottát. Először a vitorlázás elméleti alapjait tanultuk meg, ezután következhetett a gyakorlat. Futás a Balatonig, hajókat vízre, s utánozd Gergőt! Vitorlást be, szélbe állni,felszerelni, amit bent kell a hajóban, kidőlni, és ha lehet, nem borulni. Volt, aki megúszta szárazon, volt aki nem mindig. Én nem vonattal érkeztem meg oda, de akkor is hosszú volt az út(vonattal 4-5 óra). Az első nap a megérkezéssel telt, este 6-kor megjöttek a vonattal érkezők is. Nagyon sokan jöttek vonattal. A második nap már ki is mentünk a vízre, persze külön a kezdők és a haladók .A kezdők először izzadtak egy kicsit az evezéssel, míg a haladók nyugodtan, kevés szélben vitorlázhattak, vették az aznapi bójákat és nézték a kezdőket. Még szerencse, hogy a Kukorica csárda nem volt messze, mert délre alaposan megéheztünk. A finom ebéd után folytattuk volna a hajózást, de sajnos csendes pihenő következett. Szabad volt pingpongozni, s röplabdázni, így hamar eltelt ez az idő is. Délután megint csak vízre szálltunk, s egyre bonyolultabb fortélyokat próbáltunk ellesni. Este pedig a délutáni hajózás után a kellemes fürdés, a meleg vacsora, a filmek és a puha ágy várt. Egy-két nap után már egészen jól ment a dolog, rájöttem, hogy, hogy is csináltam tavaly és aki meg kezdő volt, az pedig megpróbálta ellesni vagy megtanulni az átülés technikáját. Szerdán az idő viharosra fordult és ezzel természetesen nagy szél is járt. A szél jól esett egyeseknek, de másoknak nem, azoknak, akik borultak. A borulást néha nehéz volt elkerülni egy 4-es 5-ös erejű szélben, főleg akkor, ha az ember haladó és egy kezdőt kap maga mellé. A kapitány egyébként az osztálytársam, így egészen össze voltunk szokva és nem voltak nézeteltéréseink, főleg akkor nem, ha a bumm hirtelen átcsapott a fejünk fölött halzolás közben. Az osztálytársam kezdő létére jól tudott átülni szerencsénkre, de volt, amikor néha a hajó élére  kellett kiállnom szinte, hogy kiegyensúlyozzam a hajót, amíg a kapitány átül, mert utána együtt oldjuk ezt meg, de ő nehezebb volt, mint én 10kg-val, így nem sokat tehettem néha ezen kívül. A hajónkból sokszor kád vagy vödör lett, mert annyi volt benne a víz. A bójákat nem mindig tudtuk venni és  volt amikor szinte céltalanul mentünk egy irányba, csak azért, hogy venni tudjuk. Így teltek a napok, míg végül az utolsó előtti napon elhatároztuk, hogy hosszabb túrát teszünk, elmerészkedünk a túlpartig. Szél még csak lett volna, viszont ismerősökbe "botlottunk", piarista  öregdiákok  hajóztak egyenesen szembe velünk, ezért aztán udvarias házigazdához méltóan társalogtunk velük, s csak áttekintgettünk a szemközti partra. Jövőre nagyobb tudással folytatjuk, mert navigare necesse est!

 

2010-es beszámolók:

 

Bártfai Benedek (8.a)

A vitorlás tábor felettébb élvezetes volt számomra . És szerintem mások is így gondolkodnak. Először vitorláztam oktatás keretében, (simán a családommal vitorláztam már). A táborban sokat voltunk vízen de, ezenfelül még sok más dolgot is csináltunk: pingpongoztunk,filmeket néztünk (majdnem végignéztük a Star Wars sorozatot)keveset aludtunk, legalábbis nekem nagyon kevés volt. Az étel is finom volt. Mindig friss, mert Zsódi tanár úr minden nap frissen hozta a TESCO-ból. Én nem ettem meg a pudingot, meg a sajtkrémet, mert nem szeretem; kissé válogatós vagyok. A Béres testvérek (illetve ikrek), hoztak cukkinit otthonról. Ezeket egyik este készítették el nekünk. Nem is volt olyan rossz, bár én a cukkinit se szeretem. A vízen nagyon jó volt. De első nap még nem mehettünk egyedül ki vitorlázni. Első nap délelőtt elméleti oktatást tartottak. Elméleti gyarapodásunkat a vitorlázás terén naponta fél-egy óra tanulással fejlesztettük. A szelek irányát tanultuk, és azt, hogy ilyenkor hogy kell állnia a vitorláknak, vagy mikor kinek van elsőbbsége a vízen. Versenyeket is rendeztek nekünk az oktatóink. Laser Picko-val és 4.7-es Laser-el vitorláztunk. Az időjárásunk is jó volt, de az előttünk jövő turnusnak nem volt ilyen szerencséje. Én jövőre is el akarok menni, mert nagyon tetszet.

 

Szőke Máté (10.b)

Minden a Déli pályaudvaron kezdődött. Öregdiák kísérőnk, Csaszi fogta össze a nyári tanszünet átlagához képest szokatlanul korán kelt társaságot. Színvonalas MÁV-vonatút után értünk Balatonberénybe, majd az ottani Piar-szállásra. Zsódi atya és vitorlásoktatóink az előző turnus által leamortizálva fogadtak mindet, hál' Istennek hamar megjött a kedvük az oktatáshoz, elméleti szinten valamelyest elsajátítottuk a különböző szelek, meg hajórészek  meg legénységtagok elnevezéseit. Nagyon szeles idő volt így a délutáni vízre menetel hidegzuhanyként ért minket: A hajó felszerelése után kísérőkkel próbáltuk elvezetni a szél által repülő hajókat, de Klári, Marci és tsai rutinja miatt csak kicsit áztunk el a hullámok méreteihez és a hajó sebességéhez viszonyítva. A szél és szokatlan hűvös a hét elejét végigkísérte, ugyanúgy ahogy a borulások, bénázások is. Azonban ezt is meg lehet tanulni... Vitorláztunk egy-, két-, és több személyes hajóval. Óvatos trénereink a Tanár Úr nevű motorcsónakról figyeltek és tanítottak, adott esetben mentettek minket. Szerdára már egészen megértettük a szakfogalmakat, szelek neveit és a profik utasításának lényegét. Reggel a takaros konyhácskában készítettünk reggelit, délben a helyi étkezdében ettünk, este pedig, a második vitorlázás után pedig ismét a piaros konyhácskában főztünk vacsorát. Osztályközi túra volt, sok diák ismerte meg egymást. Csütörtöktől már rekordsebességgel szereltettek és eresztődtek vízre a kisebb-nagyobb vitorlások, a vízen jó hangulat volt, úgy a "szappantartó" nevű pihenőszigeten, mint a hajókon. De ekkor már a versenyek is elkezdődtek. Szakértőink mesterien tűzték ki a bonyolultabb pályákat és rekedésig szervezték a megmérettetéseket.  Szállásunk takaros volt, a gyorsabbak ágyon,  a lassabbak matracon aludták ki a nap fáradalmait. Többször volt labdarúgás a helyi "focistadionban", helyenként gyógytesi-gyakorlatokkal egybekötve - köszönet Klárinak.  Esténként az eleven ifjúságot különböző színvonalú filmekkel kötötték le a ravasz szervezők, melyek vetítésére a hangárnak nevezett vitorláshajó-tárolóban került sor. A vitorlázásra alkalmas szeles, hételejei időt leginkább a túra vége felé kezdtük igazán értékelni, amikor a szél hiánya gyakran evezésre vagy éneklésre kényszerítette a hajók képzett legénységét.  Ez a nagy hétzáró versenyeket tette nehézzé, de megoldottuk. Élményekkel gazdagon mentünk ki az utolsó napon a vonatállomáshoz. Az összes piaros vitorlás hajó leszerelve várta az új hajósait. Vonatunk robogott Budapestig és miután szépen kitapétáztuk ablakait, meghallgattuk egymás zenét, virtuális fociztunk stb.,  a nyár végére - merthogy vége felé járt már ekkor :( - koncentrálva búcsúztunk el egymástól és a vitorlázástól...

 

Oberfrank Balázs (8.b)

A tábor a Balaton déli partján, Balatonberényben volt. Az érkezés egyénileg történt, bár kijelöltek egy vonatot, amivel a többiek mehettek le. Én éppen Fonyódon nyaraltam, ezért itt szálltam fel a közös vonatra. Dél körül érkeztünk meg a szállásra, majd beosztották a szobákat. Ezután megkaptuk az ágyneműket. Én az osztálytársaimmal egy helyre kerültem, és matracon aludtam. Később lementünk a focipályára focizni. Eközben egyre több gyerek érkezett meg, akiket a szüleik hoztak. 1-2 óra után visszamentünk a szállásra, majd a hangárban megnéztünk egy filmet. Délutánra megérkeztek az oktatók is. Este megvacsoráztunk, a naposok mosogattak. Ezután megnéztük a Star Wars első részét. Kb. éjfélkor feküdtünk le. Másnap reggeli tornával kezdődött a nap, lefutottunk az éttermekig és vissza. Ezután megreggeliztünk, majd a hangárban az oktatók elkezdték magyarázni az alapokat (szélirányok, vitorlás részei, stb.). Délelőtt lementünk a partra, de az elején a vitorlások összeszerelését tanultuk. Csak a vége felé szálltunk vízre, ekkor se volt mindenkinek kötelező. A rossz, hideg idő miatt én végül nem mentem, de ezt később megbántam, mert mindenki jól érezte magát a vízen. Egy étteremben ebédeltünk, majd 3-ig csendes pihenő következett. Délután a hangárban csomókötést tanultunk, majd lementünk focizni. Este vacsoráztunk, majd a szokásos esti film következett. Kedden, mint mindig, reggeli tornával indítottunk. Reggelizés után egyből lementünk a partra. Nem szereltük fel az árbocokat, hanem evezősversenyt rendeztünk. Ezután viszont tényleges vitorlázás következett, de én és Béres András végül nem jutottunk fel egy vitorlásra sem. Bementünk az étterembe ebédelni, majd csendes pihenő volt. Délután végre tudtam vitorlázni, Klári tanította meg, hogy mit kell csinálni. Az 1-es hajó volt a miénk, szinte csak ezzel mentem a táborban. Este a szokásos program volt: vacsora, mosogatás, filmnézés. Szerdán reggeli torna, majd reggeli volt. A hangárban elmondták, hogy milyen lesz a pálya, és lementünk vitorlázni. A legtöbbször Bandival voltam egy hajóban, de ez attól is függött, hogy hol volt szabad hely. Azok, akik éppen nem vitorláztak, egy pontonon voltak, amit motorcsónakkal beljebb vontattak. Délután 1 órakor megebédeltünk az étteremben. Csendes pihenő után ismét lementünk a partra. A vitorlázáson nem történt különösebb dolog. A szálláson megvacsoráztunk, majd megnéztük az esti filmet. Másnap én voltam az egyik napos, így nekünk kellett mosogatni. Délelőtt egy kétszemélyes Pico helyett egy egyszemélyes Laser-ben voltam. Nem volt sokkal bonyolultabb, de egyszer csúnyán bevágtam a fejemet a boom-ba. Napos idő volt, ráadásul a szél is jó volt. A tábor ideje alatt elég rossz volt az idő, de a szél legalább úgy-ahogy jobb volt. Délután megvolt első és egyetlen borulásom. Éppen mancsaft voltam, és az egyik forduláskor a kormányos késve ment át a túloldalra, emiatt a hajó felborult. Az esti mosogatás eléggé elhúzódott, ezért később kezdődött a film, és később is feküdtünk le. Péntek volt az utolsó vitorlázós nap. A hangárban kitöltöttünk egy tesztet, és akiknek a legrosszabbul sikerült, azok söpörték fel a hangárt. Délelőtt és délután kizárólag csak versenyeket rendeztünk, ezeken egyszer 2.-ok, egyszer 3.-ok voltunk Bandival. Délután az árbocokat visszavittük a szállásra, és "kiteregettük" a hangárban. Nem sokkal később Hunyady Lacit elvitték a szülei, mert másnap Rómába ment. Ezután eredményhirdetés volt az egész héten rendezett versenyek eredményei alapján. Végül én nem lettem helyezett, mert kevés versenyen szerepeltem, és azokon se voltam túl jó. Este megnéztük a Ryan közlegény megmentését. Szombaton már csak pakoltunk. Lehúztuk az ágyneműket, kisöpörtük a szobákat. Ebéd előtt elmentünk a boltba, hogy enni- és innivalót vegyünk az útra. A vonatra délután 3 óra körül szálltunk fel. Én ismét Fonyódon szálltam le, mivel egész nyáron ott szoktam lenni. Szerintem a vitorlástábor elég jól sikerült, sok új tapasztalatot szereztem, és valószínűleg jövőre is fogok menni.

 

Orbán Jakab (10.b)

Nekem nagyon tetszett az egész tábor, egyrészt a társaság miatt, másrészt maga a helyszín és a vitorlázás miatt. A szállás szerintem teljesen rendben volt, jó volt a szervezés, és sok szabadidőnk is volt. Esténként szerencsére többször volt alkalom kimenni a city-be, ez külön emelte a hangulatot. A két oktató nagyon "jó fej" volt, a nem olyan nagy korbeli különbség külön könnyedebbé tette az egész heti ottlétet. (Nem mintha nélkülük olyan szörnyű lett volna, csak azért mégis jobb volt így...) A szél sajnos nem volt mindig kellő a tanuláshoz, de hát ezt nem lehet kiszámítani, külön tetszett hogy ilyenkor a programok alkalmazkodtak ehhez, gondolok itt pl. a vízilabdázásra. A különböző versenyek (amiket mind megnyertünk) nagyon élvezetesek voltak számomra, de a lényeg hogy a végén mindenki többé-kevésbé elsajátította a vitorlázás alapjait. A naposok beosztása is jó volt, és az étel is változatos és finom volt. A fürdő blokk is tiszta volt végig, ezt én nagyon tudtam értékelni. Mást nem tudok írni, minden tetszett, ha lesz jövőre is, akkor maradjon minden így.

 

Sonnewend Gyula (9.a)

Július 18-án indultunk reggel a Déli pályaudvarból. Pár óra vonatozás után érkeztünk meg Balatonberénybe. Az állomásról egy 5-10 perces sétával értük el a szállásunkat. Miután mindenkit beosztottak a szobájába és kipakoltunk, megebédeltünk az otthonról hozott szendvicsekből majd elmentünk focizni a közeli focipályára. Focizás után szentmisén vettünk részt majd megnéztünk egy filmet. A vacsora után ismét filmet néztünk majd elmentünk lefeküdni. Másnap délelőtt elméleti oktatásban részesültünk mielőtt lementünk a partra, hogy megtanuljuk: hogyan kell összeszerelni egy vitorlást. Ebéd után (amit egy közeli vendéglőben fogyasztottunk el) visszamentünk a partra és az oktatók elvittek minket egy-egy körre, megmutatták milyen is az a vitorlázás. Este a vacsora után ismét filmet néztünk majd lefeküdtünk. Következő nap reggelén reggeli tornával indítottuk a napot mindenki legnagyobb ellenszenvére... Reggeli után kimentünk a partra és részt vettünk egy evezős versenyen, amit a társammal (természetesen) meg is nyertünk. Ezután már ténylegesen kipróbáltuk azt, hogy milyen is a vitorlázás és fölszereltük a vitorlákat a hajóra. Nekünk ez már nem ment annyira, mert pár perc szerencsétlenkedés után végül beleborultunk a Balatonba, megkoronázva ezzel aznapi délelőttöt (de legalább megtudtuk, hogy milyen meleg is a Balaton vize). Ebéd után 2 osztálytársamnak és nekem volt szerencsém kimenni Zsódi tanár úrral a nagy vitorlással. Másnap a reggeli program után (torna...+reggeli) visszamentünk a partra és lankadatlan lendülttel folytattuk a vitorlás tudományunk bővítését. Miután hazaértünk és átöltöztünk valamilyen melegebb és szárazabb ruhába a vacsoráig asztaliteniszeztünk. Vacsora után filmnézés következett aztán pedig lefekvés. A következő napokat akár szokásosnak is mondhattuk, mert délelőtt délután vitorláztunk; hol több, hol kevesebb szerencsével (változó időjárási körülmények között). Utolsó előtti napon végül Zsódi tanár úr bíztatására ("Na jó! Te most kimész ezzel a hajóval!") végül én is kimentem egy egyszemélyes hajóval amivel délelőtt különböző ügyességi feladatokat hajtottam végre a többiek társaságában. Délután mikor a társammal jöttünk volna sajnos elment a szél és az eső is elkezdett esni. Miután már mindketten meguntuk a vánszorgást fogtuk magunk és beleugrottunk a vízbe és toltuk a hajót mondván vizesebbek már úgyse leszünk és gyorsabbak is voltunk ezáltal. Másnap reggel mindenki legnagyobb örömére a reggeli torna elmaradt és a reggeli után összepakoltunk. A vállalkozóbb szelleműek még elmentek fürdeni egyet, majd kimentünk az állomásra és a leghamarabb hazaérkező vonattal hazajöttünk. Habár a Kékszalagot nem nyernénk még meg, de azért valamennyire mégis megtanultunk vitorlázni ez alatt a kellemes, jó hangulatú hét alatt.  

 

 

Kezdőlap - Tábor - Üdülő - Beszámolók - Képek - Jelentkezés - Visszajelzés - Kapcsolatok